PLASZTIKAI SEBÉSZET

A szép és esztétikus test a harmonikus belső, az egészség külső megnyilvánulása, a mindennapi társas érintkezés közvetítője, és információforrása, az önmagunkról kialakított képünk, önértékelésünk meghatározó összetevője.

A vonzó külsővel rendelkező emberek bizonyítottan gyakrabban jutnak előnyökhöz az élet különböző területein, mivel egyértelműen pozitív elvárásokat csatolunk a szép külsőhöz.

A plasztikai sebészet adta lehetőségek hozzásegítenek ahhoz, hogy mi is részesüljünk ezekben a kiváltságokban, javuljon az életminőségünk, és megteremtődjön külsőnk és belsőnk közötti egészséges egyensúly.

Plasztikai sebészetünkön modern eszközök, valamint a legújabb és hatékony módszereket alkalmazó kitűnő, hazai és külföldi tapasztalattal is rendelkező plasztikai sebészek várják.

A SZÉPSÉGHEZ VALÓ ÉRZÉK ÉS A MEGFELELŐ MŰTÉTI TECHNIKA A SZAKÉRTŐ PLASZTIKAI SEBÉSZ KEZÉBEN BIZTOSÍTJA AZ ÖN SZÁMÁRA A HARMONIKUS KÜLSŐT ÉS ELÉGEDETTSÉGET.

Plasztikai sebészeink az alábbi plasztikai sebészeti beavatkozásokat végzik:

Arcon végzett plasztikai műtétek, eljárások:
arcplasztika, arcfelvarrás, arcfeszesítés aranyszálbehúzással, arcvasalás, ajakfeltöltés, BOTOX kezelés, JetPeel kezelés,fülplasztika, hajátültetés, homlok- és szemöldökplasztika, kémiai hámlasztás, lézeres arcfiatalítás,nyak- és tokaplasztika, orrplasztika, ráncfeltöltés, szemhéjplasztika, szemhéjplasztika izommodellálás és zsírszövet átültetés kombinációjával,

Testen végzett plasztikai műtétek, eljárások:
combplasztika, felkarplasztika, fenék formázása implantátummal, fenékplasztika, hasplasztika, intimplasztika, mellek aszimmetriájának korrigálása, mellfelvarrás, mellnagyobbítás, mellbimbó korrigálás/kisebbítés, mellkisebbítés nőknek,mellkisebbítés férfiaknak,
mellplasztika implantátummal férfiaknak, vádliformázás/vádlinagyobbítás, zsírleszívás, hajhullás kezelése,hegek kezelése, tartós szőrtelenítés,visszerek kezelése, visszérműtét

BEJELENTKEZÉS:

Tel: 275-0377
Hétköznap: 8-20h

A plasztikai sebészet a sebészet egy speciális ága, önálló és teljes jogú tudományterület, melynek művelése plasztikai sebészeti szakvizsgához kötött.

A plasztikai sebészet egy sokrétű orvosi beavatkozás, amelynek köszönhetően korrigálható az emberi test kisebb tökéletlenségei, így ha például nem vagyunk megelégedve az alakunkkal, nyugodtan fordulhatunk a plasztikai sebészet orvosához.
A plasztikai sebészet azonban nemcsak az esztétikai problémákat, hanem a legkomolyabb gondokat is képes megoldani, így például balesetek során megsérült arcot, kezet vagy lábat is lehet korrigálni plasztikai műtét segítségével.

A plasztikai sebészet két ága

Az orvostudomány fejlődésével párhuzamosan először a rekonstrukciós (helyreállító) plasztikai sebészet született meg. Azonban a változás egyúttal esztétikai eredménnyel is párosult, ami a kezdeti fejlődéstől már elválaszthatatlan volt. Az esztétikai beavatkozások mára önálló sebészeti ággá fejlődtek. A plasztikai sebészet egyik ágát tehát a rekonstrukciós vagy helyreállító műtétek alkotják: ez a terület a fejlődési rendellenességek, baleseti vagy égési sérülések, illetve a műtét okozta torzulások, illetve hegek korrekcióját jelenti.
A műtéti technika és a műtéti biztonság fokozatos fejlődésével alakulhatott ki a plasztikai sebészet másik ága, a ma már sokkal népszerűbb esztétikai sebészet. Döntő különbség a helyreállító operációkhoz képest, hogy ezekben az esetekben teljesen egészséges egyének a megjelenésük javítása érdekében kérik a plasztikai műtétet.

Már az ókorban is fontosnak tartották az emberek testi hibáik sebészeti úton való megoldását, de ekkor még természetesen - egészen a 19.század közepéig - csak rendkívül kezdetleges eszközök, körülmények és módszerek álltak rendelkezésre.

Plasztikai sebészet - az ókortól napjainkig

A kezdetleges plasztikai beavatkozásokkal már az ősi Egyiptomban is foglalkoztak, de a módszerek fejlődése igazán 2600 évvel ezelőtt Indiában kezdődött, ahol már helyreállító műtétekre került sor megcsonkított bűnözők esetében. Az altatási és fertőzés-gátló módszerek azonban csak a 19. században tették lehetővé a komolyabb sebészeti beavatkozásokat, a 20. században pedig előtérbe kerültek az esztétikai műtétek, a mellkorrekció és a szilikon-implantátumok.

Bár sokan úgy vélik, a plasztikai sebészet viszonylag új keletű, a műtéti úton helyreállított testi torzulások eredete 4000 évre nyúlik vissza. Az orvosi feljegyzéseket tartalmazó ún. Az Edwin Smith-féle sebész papirusz tanulsága szerint már Kr.e. 1600 körül voltak kezdetleges, orrtörést és állkapocs ízületet helyreállító "plasztikai műtétek". Egyiptomban ugyanis fontos szerepe volt az esztétikus megjelenésnek, erről tanúskodnak a fáraók halotti maszkjai is. Így a sérült bőr helyreállításának igénye hívta életre a plasztikai beavatkozásokat, amelyek az altatás hiánya, a fellépő fájdalom és a szigorú vallási előírások miatt csak felszíni sérülésekre korlátozódtak.

Plasztikai sebészet a Római Birodalomban

A plasztikai sebészeti eljárások fejlődésében a következő lépések Észak-Indiához köthetők, ahol Susruta doktor az akkoriban igen elterjedt, harcban szerzett orrsérüléseket csonkítás helyett plasztikázással gyógyította. Gyakran előfordult a homlok bőrének felhasználása azon bűnözők esetében, akiknél a büntetés a fülcimpa vagy az orr megcsonkítása volt. A "sebész" Kr. e 600-ban "Sushruta Samhita" elnevezésű, szanszkrit nyelven íródott enciklopédiájában részletesen leírja a helyreállító beavatkozás technikáját, a különböző diagnózisokat és gyógymódokat.
Később a Római Birodalomban Aulus Cornelius Celsus doktor egyik művében részletesen leírja a megcsonkított fül, ajkak és orr helyreállításának technikáit, amelyek hasonlítanak az Indiában bevett gyakorlatra. A legenda szerint Kr. u. 700-ban a bizánci II. Justitiánus császár trónfosztását követően megcsonkított orrán olyan sikeresen hajtottak végre plasztikai műtétet, hogy újra visszatérhetett a hatalomba.

A középkor azonban nem kedvezett a helyreállítási beavatkozások fejlődésének, mi több, a 13. században a III. Ince pápa a katolikus kánonra hivatkozva betiltott mindennemű műtéti beavatkozást, így egy ideig nem volt számottevő fejlődés a plasztikai sebészet történetében.

A plasztikai sebészet is újjászületett a reneszánszban

Egészen a 15. századig nem történt előrelépés a plasztikai eljárásokban. A reneszánsz korában azonban az indiai Susruta könyve szélesebb körben vált elérhetővé, a varratszedési technikák finomodtak, a beavatkozások minimális vágással történtek, és a feljegyzések szerint a szicíliai Branca család sikeresen hajtott végre fül- és szájplasztikákat.
A plasztikai sebészet egyik leghíresebb úttörője a 16. századi Bolognában Gaspare Tagliacozzi volt, aki bőrátültetéssel is foglalkozott, az orrplasztikát a karból vett bőrből hajtotta végre. Lelkes követők hiányában a plasztikai sebészet azonban egészen a 19. századig a feledés homályába merült és csak a 20. században nyertek teret ismét a plasztikai műtétek.

Londonban 1794 októberében egy népszerű magazin ismertette az ősi indiai módszert is, így az eljárások széles körben terjedtek el. Az altatás és a fertőzések gátlásának kezdetleges bevezetése a "plasztika ősatyja" néven emlegetett Johann Friedrich Dieffenbach nevéhez kötődik, akinek köszönhetően a kockázati tényezők nagymértékben csökkentek. A 19. század végére az esztétika mind fontosabbá vált a plasztikai sebészetben.

Az első sikeres bőrátültetés a brit sebész, Astley Cooper nevéhez fűződik, aki 1817-ben egy hüvelykujj amputáció alatt vetette be az új technikát. Az első amerikai plasztikai beavatkozást (egy farkastorok helyreállítását) 1827-ben John Peter Mettauer végezte el, saját maga által tervezett műszerekkel.


A plasztika szó eredete a görög "plastikos" szó, amely formázást, alakítást jelent.
Az orvosi eljárást Carl Ferdinand von Graefe nevezte el "plasztikai sebészetnek" szintén a 19. században.